Ezüstfüstjével simogatja álomba
kémények erdejét a holdsugár,
és vaksin bámulok az éjszakába.
Nézem, hátha felépül már a tündérvár
a hajnal fényéből, sápadt kényéből,
hogy hangodban fürösszön tenyeréből.
Éber vagyok, mégis álmodok veled
hogy ott vagyok én is, hogy fogjam kezed,
szorosabban, mint bármely angyal.